Tonett 6 évesen került a gondozásunkba Mezőtúrról.

2015.09.08.
Ma elment Tonett. Örökre. Nem tudjuk, mi történt. Kirobbanó jókedvvel volt reggel, játszotta velem a fogcsattogató füligvigyor rámugrálós leharapomakezed szokásos játékát. Jókedvűen kiment sétálni Tomival. Hazafelé furcsán viselkedett, a ház előtt felborult, mintha epilepsziás lenne, de mégis másképp. Leállt a szíve, lélegzése. Szájból-szájba lélegeztettük, Tomi szívmasszást adott neki, de a pupillareflex már nem volt. Tomi rohant 300 m-re a rendelőbe, én közben telefonáltam, várták már a súlyra betöltött adrenalinnal, elő volt készítve a lélegeztető. A szívét be tudták indítani, a lélegzését, hiába próbálkozott a doktornő vagy 20 percig, nem. Sajnos a pupillareflex nem hazudik. 5 perce még rohangált, boldog volt. Mostanra jutott odáig, hogy ÉLVEZTE AZ ÉLETET. Pont beszéltük, hogy a következő adagban az ő jellemzését is elkészítjük. Még elhinni sem tudjuk, hisz 12 előtt történt, pedig már az Egyetemen van, boncoláson, mert tudni szeretnénk, mi történt. Megszakad a szívem, mert annyira váratlan volt: soha egy percet sem volt beteg, és ő nagyon különleges helyet töltött be a lelkemben. Nem tudom még felfogni, de nagyon fáj (Kata)



külső képtár: http://www.flickr.com/photos/allatesember/sets/72157639973431883/...

kapcsolódó oldal: http://xn--llatsember-r4a4h.hu/admin/allat.php?a_id=000747&felt=akt&fev=&rend=be