Noés kobzásból.

Ketchup állatorvosunk becslése szerint 2014. márciusi születésű lehet. A becslés pontos, hiszen egyéves kora előtt került hozzánk.
Minősíthetetlen helyről – egy, a kép szerint gyártelepen lévő KENNELBŐL - került hozzánk inkább pulinak, mint yorkienak kinéző állapotban. Ismereteink szerint soha nem engedték ki, csak nőtt alatta a halom, a saját végtermékéről.
A gyerekeknél is, mondják, a 3 éves korig tartó időszak meghatározó a fejlődés szempontjából. Egy ilyen körülmények között eltöltött és ennyire ingerszegény babakort bepótolni nagyon nehéz, csaknem lehetetlen. Nem véletlen Ketchupnál is a csaknem egy éves rehabilitáció, ami után még bizony mindig hagy kívánni valókat maga után.
Valószínű, élete végéig megmarad például a bizonytalansága. Nagylegény, hatalmas hancúrokat rendez a társaival (amelybe teljesen beleveti magát, hihetetlenül gyors és találékony) a körleten, azaz saját otthonán belül. Amint az utcára kilép, elveszti az önbizalmát, egy csupa ideg, azonnal lekushadó kutyává változik, aki megrettenik mindentől. A póráztól már nem fél, a séta mégsem örömforrás még mindig neki. Olyan ez vele (több más dologgal együtt), mint az Ötven első randim című filmben: minden alkalommal meg kell küzdeni a dologgal. Valószínű, élete végéig tiltakozni fog a ki- és berekesztés minden formája ellen. Lehet az egy átlátszó , lécekből készült vadnyugati kocsmaajtó, kerítés, közte és befogadója között, vagy kutyaszállító boksz, ezek neki félelmetesek, leküzdendő akadályok, amik a régi életét idézik fel. Így valamilyen szinten pedig maga magát rekeszti be a félelmeibe, valamint ki sok olyan élményből, amit pedig tálcán kínálnánk.
Mivel az elrekesztést ennyire nehezen viseli, egy csata mellette minden felmosás vagy takarítás.
Ha valami miatt izgatott, a yorkiekra jellemző – ám ezer decibeles cincogással jelzi. Izgatott lesz a főzéstől (hiszen az ennivaló csak neki készülhet), a lakáson belül, takarítási célzattal felhúzott barikádoktól, ismeretlen helyektől, helyzetektől. Akik régóta ismerik, azt mondják, nagyon sokat változott, mégis, a szófogadást és őt inkább egy lapon se említsük. Teljesen ösztönből, impulzusok alapján cselekszik: újra és újra próbálja áttörni pl. a takarító barikádot, az evésnél a szakaszoló barikádot, rágcsálja meg a szobanövényeket, kutyakosarakat, tudván, hogy rosszat tesz, mert elég csúnyán ránézni, és már sunnyog el, majd 5 perc, fél óra, egy nap múlva újra. Ez az oldala néha nehezen tolerálható, és örökbefogadójának mindenképpen figyelembe kell vennie.
Miért éri ez meg mégis? Ketchup egy tündéri, meleg szívű gyerek, nulla agresszióval. Imádja az összes kutyát – bár vérlázító pofátlansággal lop (nem véletlenül: csontsovány volt, mikor hozzánk került) a legjobb barátja tányérjából is. Hihetetlenül jó játszótárs, kutyának, embernek. Nálunk ő a kölyökgaleri motorja, szervezője: bevonja a félholt rozogákat is – sikerrel – a fogócska/bujócska/birkózás valamennyi vállfajába. Rendkívül – bár néha túúúúl – gyengéd: ha kidobod az ajtón, bemászik az ablakon alapon mindig azon veszed észre magadat lefekvéskor, hogy gyengéden nyögdécsel bele a fejedbe, és a szádba tolja a szakállát. Egy darabig küzdesz, majd feladod, vagy annyit érsz el legfeljebb, hogy, 5 cm-rel arrébb megy, vagy bebújt a takaród alá.
Hatalmas tehetsége van hozzá, hogy úgy nézzen ki, mint egy kismalac. Az iszapbirkózást különösen kedveli . Szereti – ha megteheti – a hangját kiengedni, de ha otthon van a gazdi, erről (az egyről  ) lebeszélhető.
Olyan család lenne a számára ideális, ahol magabiztos, de nem terrorista kutyatársa lenne, de legalábbis nem egy nyúlbéla, hogy egymás bizonytalanságát erősítsék. Olyan kutyatárs, aki ha nem is szereti a fenti játékokat mániákusan, de azért hajlandó ezekbe belemenni. Jó lenne, ha többgenerációs családja lenne, ahol mindig van valaki otthon. Úgy gondolom, hogy neki még túl sok „jó ötlete” lenne, ha kutya vagy embertárs nélkül, magára lenne hagyva egy hosszú munkanapra, és ezt a lakás sínylené meg. Mivel rettentő meleg szívű, nagyon jó társa lehetne egy olyan kisembernek, aki a kutyát korrektül kezeli: hatalmasakat pancsolhatnának, labdázhatnának. Ketchup mozgásigénye lényegesen nagyobb az átlagosnál. Nem hiperaktív, de le kell fárasztania magát, mert az unalom rossz tanácsadó lehet. Jót tenne neki olyan kutyaiskola, ahol a pozitív megerősítéses módszerrel tanítják, vagy az agyát is megdolgoztató kutyás sportok. Ez az együttműködő-készségén is – hisz játékba bújtatott fegyelmezés – nagyot lendítene.
Összefoglalva: csak olyan jelentkezzen Ketchupra, aki szeretettel nevelgeti, elfogadja, hogy a tőlünk kikerülő kutyákhoz képest rajta több dolga lesz még a gazdinak, és nem taszítja el e miatt magától. Tetszik neki a kihívás, és egy matuzsálem korig tartó kutyaéletre tervezi az együttélést.

kapcsolódó oldal: http://xn--llatsember-r4a4h.hu/allatok_akt.php?id=000851