„Állatot tartani nem kötelesség, hanem felelősség!”

Rövid beszámoló a tüntetésről.

Aki ismer, tudja hogy nem vagyok egy lázadó típus, nem szoktam tüntetésre járni, de most úgy éreztem, hogy el kell mennem. El kell mennem, mert azok, akikért most felemeljük a hangunkat ezt nem tudják megtenni.

Melindáékkal a Nyugati téren találkoztunk, ahonnan elég lassan, de azért fennakadások nélkül indult el a menet a Parlament felé. Az Alkotmány utcában már jó tempóban haladtunk és hamarosan el is érkeztünk a célhoz. Fogalmam sincs hányan csatlakozhattak a menethez, de a Parlament előtti tér megtelt a kék sálas, transzparenseket szép számmal hozó tüntetőkkel.

3 órakor kezdődtek a beszédek, több felszólaló neve is ismerősen csengett, pl Tornóczky Anita (Állatvédőrség), Schneider Kinga (NOÉ), de voltak számomra ismeretlenek is (bocsi ezúton is tőlük). Volt, aki nagyon profi beszédet mondott, volt kissé akadozó, bele-bele bakizó, volt megindító és volt keményhangú is. A tömeg mindenkit nagy ovációval fogadott.

A felszólalók többsége konkrét állatkínzásos ügyet is említett (pl. a deteki esetet, ahol egy baseball ütővel a kápolnásnyéki megfagyott német vizslát, vagy Nico-t, akit egy gereblyével vertek majdnem halálra), de a leghangsúlyosabb mondandó az állatvédelmi törvény betartása és betartatása volt. Sajnos hiába van egy jó állatvédelmi törvényünk, ha a bíróságok az ügyek túlnyomó részében felmentő ítéletet hoznak. Már ha elkerül egyáltalán odáig az ügy. Nem hiszem hogy lenne olyan felmérés, hogy az állatkínzások milyen arányban derülnek ki egyáltalán, és amelyik kiderül az eljut –e a törvénykezők elé. De ha egyszer számba vennék, attól tartok roppant kis számot kapnánk végeredményül.

Amit viszont hiányoltam a beszédekből az, hogy a megelőzés, a felvilágosítás fontosságát - egy felszólaló kivételével - senki sem említette, pedig úgy gondolom, ez legalább olyan alapvető lenne, mint a már megtörtént állatkínzások elkövetőinek megbüntetése.

(B.Zsu)


plakát: tuntetes.jpg